Kerekes Dániel: Ha az égen van a Hold
Ha az égen van a Hold
S Te selymesen hozzám bújsz,
Szívemből mint a kámfor, tűnik a gond.
Meséld el, milyen volt a napod,
Éreztél-e bánatot, önfeledt pillanatot?
Nevettél-e szívből egy nagyot?
A hétköznapok táskája Rád nehezül,
Fele pántját magamra venném,
S a füledbe súgnám: nem vagy egyedül.
Borongós, viharos napokon, este
Elmesélném Neked, mint altatót,
Hogyan fújt minket össze a kósza szél Pesten.
Vidám, őszinte mese ez kettőnk között,
Mellyel a szerelembe utazhatunk,
S nem lesznek fellegek fejünk fölött.
Kerekes Dániel: Ha az égen van a Hold
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
