Aradi Gábor: Hallgatlak
Hallgatlak, gyere, meséld el most mindet,
A kicsit, a nagyot, s azt, ami benned ezzé a szép mosollyá lett.
Mert kíváncsi vagyok veled kapcsolatában mindre,
S ne féld a furcsát, s tedd előre, mire senki se büszke.
Hallgatlak s kérlek, nyugodtan sírj, ha kell,
Itt vagyok, halkan oszd meg velem terhed, van bennem hely.
Vagy nevessünk, mint tudod, ott és akkor határtalanul,
Illegális mennyiségben, míg vidám könnyünk újra ki nem csordul.
Hallgatlak, mondd, mi a jövő?
Édes álmod mit mond? Az a füllentő ígérgető.
Mondd mind, hadd emlékezzem, mit is kell még létrehozni,
Élni jóban a rosszból tanulva, egymásért ásó-kapa-nagy harangig kitartani.
Hallgatlak, s a te hangod maga a megértés,
Hajad, tested hulláma az aláfestő kísértés.
Fogtad kezem, s bújtál ölelésembe, mikor én még bízni se mertem,
Hallgatlak, s te is hallgatsz engem, mostantól egymást hallgatjuk mi ketten.
Aradi Gábor: Hallgatlak
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
