M.B.: A költő képet küld szerelmesének
Egy képet küldök a Balaton-partról,
az éter hullámain, hogy megértsed,
itt is csak rád gondolok, érted élek,
szerelmem tüze olthatatlan lángol.
A tó kavicsos partján, a bűbájos
liget sétányának hajnali csendje,
a Nap falevelek közt csurgó fénye
folyton azt súgja, messze vagyok szádtól.
A képen simítsd arcodat arcomra,
úgy, mintha arcod az én arcom volna,
halld, lelkem zenéje bánatos dallam.
Átkozott szívem éjjel-nappal gúzsba
kötve, sötét szerelmének bús rabja,
sír, mert nem láthat, sír csak magányosan.
M.B.: A költő képet küld szerelmesének
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
