Dobos Mihály Zsoltné: Édes lélekszerelem
Ha én is méhecske lehetnék,
tarka mezőn virágport gyűjtenék,
és a méhkasban sok mézet készítenék,
a te gyenge ajkaidra vele édesítenék.
Ha te is méhecske lennél,
csókot ígérő hangoddal engem keresnél.
De meglátsz-e száz és száz kaptár között,
amikor a nyár a forrósággal szerződést kötött?
De most egy rózsát tartok magam elé.
Virgonc szellő! A kedvesemet felém terelhetnéd!
A vörös rózsa arcomat miatta pirítja,
vágyódó gondolataimat az Ő léte csillapítja.
Ó, végre eljöttél! Szeretlek is téged,
vonzódom hozzád, mint a méhek
a legszebb virághoz, mely édesen illatoz`,
s a mézízű csókok ölelő karjainkba lélekszerelmet hoz.
Dobos Mihály Zsoltné: Édes lélekszerelem
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
