Simon István: Kincsemnek
Csak ölelj magadhoz,
és ne engedj el többé,
két karod legyen
az otthonom örökké!
Legyen a mosolyod
a reggeleim csodája,
legyen az illatod
lelkem vacsorája!
Bújj hozzám gyengéden,
és ne menj el többé,
s én a csillagokba vésem,
hogy szeretlek örökké!
Simon István: Kincsemnek
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK