V. Márk: Egy kis virág
Egy kis virágot adott nekem,
mely minden szirmain különböző szín.
Egy kis ibolyát adott nekem,
mely nemcsak lila.
Kezembe adta nekem e virágot,
és mondta, nézzek bele a termésébe.
Egy kis virágot adott nekem,
benne látom a reményt.
Egy kis ibolyát adott nekem,
világa nagy, mint az erdő.
Két kezemben tartom természetét,
mert nekem tiszta, az én ajándékom.
Egy kis virágot adott nekem,
illata, mint nagy rózsaút.
Egy kis ibolyát adott nekem,
furcsán meleg, de nem érdekel.
Szirom érzése, mint puha párna,
lefeküdve tartom testem mellkasára.
Egy kis virágot adott nekem,
nehéz tartani, nem értem, hogy,
egy kis ibolyát adott nekem,
látom benne, mintha lenne lélek.
Holdfény alatt tartom,
színe világít, mint lámpa.
Egy kis virágot adott nekem,
érintkezésemtől virágzik, gyönyörű a színe.
Egy kis ibolyát adott nekem,
mintha élne, átölel leveleivel.
Sziromleveleit nyakam alatt rakja,
átölelése lassú, gyengéd.
Egy kis virágot adott nekem,
nincs szeme, érzem, hogy belém néz.
Egy kis ibolyát adott nekem,
arcom egyik oldalát levelével fogja meg.
Boldog könnyek jöttek, mint napos eső.
Magát adta nekem.
V. Márk: Egy kis virág
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
