Polster Ildikó Mária: Shakespeare: 38. szonett másképpen
Múzsám hogy is lehetne tárgy szűkében
míg élsz, s ömlik versembe méztartalmad,
– mi túl kiváló ahhoz, hogy azt minden
közönséges papír hűn visszaadja?
Ó, csak magadnak adj hálát, ha van,
mi méltatásra tőlem érdemes;
ki az, ki néma, rímet nem farag,
mikor Te gyújtasz benne ihletet?
Lehetnél a tizedik Múzsa, tízszer
különb amaz kilenceknél, kiket
idéznek, így aki hív, mind verselhet
minden időben örök ütemet.
Ha kell e kandi korban küszködésem,
küzdök, de Téged minden dics megillet.
Polster Ildikó Mária: Shakespeare: 38. szonett másképpen
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
