Nyári Attila: Alkony
Tenger szemedbe veszek, hajadon a nyugvó nap fénye aranylik.
Csak egyet kívánnék most, hogy megálljon az idő, örökre maradj itt.
Kezed selyemként simítja arcom, csókod íze számon ambrózia.
Most a hajnalban létezem veled, míg itt vagy, ölelsz, nem vagyok az alkony fia.
Arcod látványa szerelembe ejt. Felhevíti szívem, elbódítja elmém.
Veled lennék minden pillanatban, kérdéseid életemmel felelném.
Nyári Attila: Alkony
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
