Lengyel Zoltán: Állj meg egy percre!
Állj meg egy percre, és nézd a fényeket!
Vízzé változtattad ezt a jéghegyet.
Olyan szép az út, mit együtt járunk be,
Dalt hoztál lakatlan szívem csendjébe.
Állj meg egy percre, és tovább ne rohanj!
Hová sietnél, inkább ide csusszanj!
Utunk már egybeér, hát együtt menjünk,
S élvezzük egymásban, mi közös bennünk.
Állj meg egy percre, és hallgasd a zenét!
Élvezd lelkedben e lüktető mesét!
Mosolyod az égbolt, szemed csillagfény,
Lehet, angyal vagy, s nem földi teremtmény.
Állj meg egy percre, és érezd a szellőt!
Sorsunk fonala behálóz egy felhőt.
Együtt lépünk, együtt koppan a cipőnk,
Veled összeér a múltunk és jövőnk.
Lengyel Zoltán: Állj meg egy percre!
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
