Németh Karina: Kulcs a szívemhez
Nálam jobban senki sem tudja,
hogy mit rejteget a szívem féltett bugyra.
Odazártam mindent, mi fontos,
ha tiéd vagyok, adok hozzá kulcsot.
Miattad mosolygok minden nap szüntelen,
sorsom, úgy érzem, végre beteljesedett.
Újra tudok hinni a szerelemben,
s vele együtt a végtelen szeretetben.
Valóság ez, vagy csupán egy álom?
Nem könnyű már elhinni, hogy valakinek hiányzom.
Rád nézek, s nyomban elszáll minden gondom,
két kezedet megfogom, s erősen magamhoz láncolom.
Vágyakozom minden percre, amit veled tölthetek,
nézd, az idő hamar elszáll, s lassan a Hold is fent van már.
Lágy csókot küldök az éj dalával hát,
remélem, hogy tovaszáll, s virradatra rád talál.
Nem kérdés most már, hogy tiéd szívem kulcsa,
őrizd meg, és el ne engedd, akkor sem, ha csendes lesz már szíved.
Együtt megyünk tovább az életnek nevezett úton,
s ez idő alatt elérjük minden egyes álmunk.
Németh Karina: Kulcs a szívemhez
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
