Fehér Cynthia: Nap és Hold Égitestek tánca
Savas könnycsepp csordogál az arcomon,
Marja a testem egészen a csontig.
Ahhoz, hogy letöröljem,
Fel kell nyúlnom a Holdig.
Hát így vagyok, most törötten,
Gondolataimhoz mélyen kötötten.
Harmateső kicsapódik alkonyon,
Holdvilág tündököl arcodon.
Olyan vagy nekem, mint egy világítótorony…
Kezeid vaksötétben követem és fogni fogom.
Vezess át, együtt menjünk a villámló viharokon,
Utazzunk együtt tarka, tágas tájakon, tutajon.
Savas könnycsepp csordogál az arcodon,
Égeti a tested egészen a nyakig.
Ahhoz, hogy letöröld,
Fel kell nyúlnod a Napig.
Hát így vagy, most köröttem,
Céljaidhoz stabilan kötötten.
Üvegház magasodik a földi csarnokon,
Napsugár tündököl arcodon.
Olyan vagyok neked, mint egy csillag,
Fényemet követve ajtódig nyitlak.
Vezetlek, együtt menjünk az univerzumon,
Utazzunk együtt misztikus, monumentális mamuton.
Fehér Cynthia: Nap és Hold Égitestek tánca
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
