Kerekes Dániel: Nap és a Hold
Mikor a Nap a Hold felé fordul,
Akkor egy fiú egy lányba belebolondul!
Meglátja a Nap szép, lágy fürtjeit,
Szemének szikrát szóró tükreit.
Édes, finom szellőt fújó ajkait,
Meleg takaróként ráhulló karjait.
A Hold ekkor az izgalomtól elpirul,
S csak mosolyog zavarában komiszul.
Elveszti a Föld vonzását,
Elfelejti szédítő forgását.
Lelassul, hogy a Napot átölelhesse,
S együtt ringjanak az égen a Földről megfeledkezve.
Kerekes Dániel: Nap és a Hold
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
