Pribék Máté: Éji palást ⋆ Szerelmes versek

Pribék Máté: Éji palást

Míg éji palást borítja a csillagos eget,
Én hangod hallom, hogy szavamon nevet.
Ahogy leszáll az est, mint földi kelet,
A hold mellett az ég nekünk is ad helyet.

Bújj most hozzám szorosan, keresve kezem,
Halkan suttogd fülembe a benned csengő nevem…
Lásd kicsit a szépet, mindent, hogy érted teszem,
Hogy mily gyönyörű a pillanat, míg szemeidet lesem…

Követjük az utat, mit még nem látunk tisztán,
Cikázunk a felhőkön, mint morajló nyári villám.
Ahogy a lap issza mohón a versi tintám,
Úgy ülünk most a csenden, az öreg hintán…

Égi jelként simulok hozzád, tiszta lelkedbe,
Hogy mosollyal az arcon virradjak reggelre…
S míg szíved szívemet magába rejtette,
Palástot hintett a halkan zúgó lelkemre.