Nebula: mea culpa
áldás vagy kín? bár fogantam bűnben
álmom nőtt nőtt mint éhező féktelen
majd fakadtam miként fohászból dallam
hitem lett vérmezőm mi végtelen
és látod hisz kelek én e tűzből
igém nézd ég nem létező rímeken
születek vagyok idézet a szívből
énekem lelkem mily mezítelen
és lásd ahogyan szárnyalok mélyről
lásd szárnyam a sarjadó végestelent
hát hagyd hogy én a láng én a vágy hát hagyj
hogy örök legyek neked – szerelem –
végestelenben vágyam, mit karnyújtásnyit találtam
Nebula: mea culpa
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
