Katona Péter: Sóhaj-tó ⋆ Szerelmes versek

Katona Péter: Sóhaj-tó

Völgy ringató ölében,
legvégső menedéken
békésen és fehéren
csillog ő vize.

Lelkében szemed színe,
s lüktető érckő-szíve
pumpálva hozza színre
nektárkönnyeit.

Idezuhannak sóhajtásaim,
jó, rossz és csúf napjaim,
elfojtott kiáltásaim
kavicsként csobbannak.

Vizet kavarnak,
citromot facsarnak,
de többé már nem zavarnak,
a mélyben maradnak.

Itt megnyugodok végre,
s itt lesz egyszer vége
tenálad, remélem,
mert reményem másban nincs már.