Petrik Levente: Dőljenek romba
Dőljenek romba milliós városok, kik hosszú éve hű házasok,
Bárki, ki megkérdőjelezi, én érted mit fogok, s fel nem áldozok.
Többé ne érezzék létük örömét, forduljon el tőlük minden, mi volt valaha számukra szép.
Nevetésükből legyen sírás, jókedvükből pedig nyomor.
S nyomoruknak visszhangja az legyen hangos, ne nyughasson.
Hogy fájdalmuk, míg vele élnek, soha
el ne múlhasson.
Petrik Levente: Dőljenek romba
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
