Anzsy: Elteszem magunkat
Elteszem magunkat a mának,
Egy üvegnyi bornak, pohárnak,
Őszinte szónak, naplementének,
Összefonódó, két puha kéznek.
Elteszem magunkat szivárványnak,
Tornácról figyelő vidámságnak,
Langyos esőnek, mi a port elveri,
Bűvös pillantásnak, ami egyszeri.
Elteszem magunkat a fénynek,
Lelkeink mindenségben élnek,
Óvom, őrzöm közös létünk,
Köszönöm, hogy együtt éltünk.
Anzsy: Elteszem magunkat
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
