Zubik Áron: Zavar
Oh, vajon milyen szél fújt ide újra, kedvesem,
elnyerem helyem újra, szívedben helyem,
eszem már feladta, de gyönge szívem tovaküzdött,
gyűrött lelkünk vajon teljesen egymásé lehet?
Eljött volna hát tényleg a mi időnk,
jövőnk lehet igazi, és nem megírt,
gyógyírt jelentesz nekem szürke szeme elől,
sebből olvaszatnád fel rideg szívemet.
Színeket hozol a kifakult színek helyére,
rám fér, hogy itt legyél mellettem, kedvesem,
szenvedem hiányod, s félek, hogy tovaszállsz,
odébbállsz, s félem, hogy újra nélkülem tennéd.
Zubik Áron: Zavar
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
