Petneházi Benigna: Szomjazó szív
Zimankós hideg zúg,
Kinn szürke fergeteg,
Felém hajolsz szerelmesen,
Fülembe súgsz: menni kell.
Meleg kabátom magába zár,
Belül forrón dobog a szív,
Onnan feléd kismadár száll,
Üzeni, hogy otthon vagy most is.
Kézen fogva baktatunk,
Hideg marja az alkarunk,
Kedves szemedben félmosoly,
Benned én is otthon vagyok.
Mindent tudsz, és mindent ismersz,
Férfi vagy, ki vadat szelídít meg.
Mélyre úszol bennem, lemerülsz egészen,
Levegő nélkül voltál, de ezt is túlélted.
Gyönyörködöm benned,
A viharos időben,
Vége van a télnek,
Kezem a szádhoz emeled.
Belecsókolsz szívvel,
Fenn madarak zúgnak,
Felnevetek, mert végre…
Végre hozzád hazaértem.
Petneházi Benigna: Szomjazó szív
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
