Biró Ferenc: Exitus
Ha lelkem ősz szárnyai suhogása
emel fel fájdalmam repedéséből,
akkor szóljon végtelen mélységéből
örökös gyötrelmeim ordítása:
Ha fáj, akkor fájjon, de nagyon-nagyon!
Törje csontomat, szelje szét szívemet,
égesse korommá fehér lelkemet!
Fájjon akkor is, ha már én sem hagyom!
Ha fájnia kell, viselem a kínját,
hordozom minden elkárhozott napon!
Te, Aki segítettél minden bajon,
terítsd rám a pokol kénköves lángját!
Akármilyen kín is jobb lesz énnekem
annál, hogy elhagyott az én kedvesem!
Biró Ferenc: Exitus
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK