Petró Árpád: Leszek
Egyszer, ha távozom, rózsaként fogok visszatérni
Nyári hajnalon, rózsaillattal téged megigézni.
Leszek majd méhecske, ki virágról-virágra reppen,
Vagy leszek szomjúságod egy hűsítő harmatcseppben.
Majd bogár leszek, zümmögve hajadba szállva,
Játékos pillangó, tenyereden nyugalmat találva.
Szorgos hangya, ki elszórt morzsáidból megél,
Vagy hűséges eb, kinek a maradékból tegyél.
Leszek majd oroszlánod, ki a gondoktól megvéd,
Vagy leszek inkább dörmögő, puha, szőrmés medvéd.
Leszek majd óceánod vagy csacsogó patakod,
Csintalan kacsintásod és fesztelen kacajod.
Leszek, mit szeretnél, de most vagyok, ami vagyok,
Adok, amit áhítva kérsz, és kapok, amit kapok.
A szerelem oltárán lettem önkéntes áldozat,
Csak veled élem meg a megálmodott álmokat.
Petró Árpád: Leszek
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
