Tóth Barnabás: Emelkedő ⋆ Szerelmes versek

Tóth Barnabás: Emelkedő

10 ujjad fogja közre
Szívem minden pontját,
Egyetlen szorításod akár ölne,
S rám zúdítod az éter poklát,

Késekkel súrolod
S sikálod a mellkasom,
Mikor magad elláncolod,
Majd belőled áramlik a csendhalom,

De mikor lábadat hegyezed,
Hogy fölérj hozzám,
Sőt karjaiddal kettőnket jegeled,
Azt a pillanatot örökre ellopnám,

Körülöttünk minden homályba borul,
És csak mi vagyunk létezni,
Idővel addigi beteges szívem immáron
Gyógyul,
Nem szeretnék mást, mint téged érezni.