Botos M. Máté: Ars poetica 24
A vers művészet,
De a múzsa a művész.
A költő csak toll és papír
Vagy ujjak a telefonon.
A vers vérfolt a betonon.
Megszáradt, csendes bizonyítéka az életnek,
Ami egyszer volt és lángolt.
A test tűzrakóhely, de az enyémben az idő csak parázst hagyott.
Te Múzsa vagy, érted a varázslatot.
Elűzöd a halál-szagot,
Ha itt vagy a közelben.
Van egy darabod minden ötletben,
Ami ebből a fejből származik.
Mindegy, hogy az első vagy a századik
Gondolatom is te vagy egy napon
Vagy az egész életben.
Milyen nagy szerencse és véletlen,
Hogy az a rövid idő, amit léteztem,
Egyszerre volt azzal, amikor te is.
Így alakult,
Az én kezem fogott tollat,
És írta meg a verseket, amik rólad szólnak…
Botos M. Máté: Ars poetica 24
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
