Venter Timea: Égető piros
Arcod oly gyengéd, nézésed mily árva,
Levegőd veszed, mintha nem ártana.
De árt, hisz egyedül alszol.
Nélkülem még a levegő is hirtelen befagy,
S megmozogni képtelen vagy.
Nem akarok én beképzelt lenni,
Magam az egekig emelni.
Olyat nem tehetnék, nem vagyok isten,
Ahhoz még közel sem.
Egyszerűen… csak halandó ember az éltem.
Halandó szívem csak érted dobog,
Életem életedért adom.
Venter Timea: Égető piros
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
