Pribék Máté: Mindörökké
Gyere, bújj hozzám újra, hadd érezzem karjaid,
Hadd halljam halk szavad, lélegzésed hangjait,
Felejtsük el kicsit a mának heves harcait,
Hadd csókoljam újra vágyad izzó ajkait.
Gyere, bújj hozzám kicsit, míg bőröd perzsel,
Érjen minket egymáshoz láncolva az örök reggel,
Nézzük, hogyan borul vörösbe az ég pirkadó mennyel,
S hallgassuk az örök dallamot békés, boldog szemmel.
Gyere, bújj hozzám úgy, mintha nem volna holnap,
Vágjunk neki együtt a hányatott sorsnak…
Kövessük a fényét az öreg, nevető holdnak,
S én nem engedem kezed, lelkemmel is óvlak.
Gyere, bújj hozzám, tartson szerelmünk örökké,
Ami bánatot hozott a múlt, váljon bennünk örömmé.
Mindent, mit szívünk ad, legyen végtelen közössé,
S boldogan mondjuk: Mi kitartottunk mindörökké.
Pribék Máté: Mindörökké
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
