Sárvári Dániel: Boszorka ⋆ Szerelmes versek

Sárvári Dániel: Boszorka

Óvatos felfedezés, félelem:
szarvas agancsok közt elveszem.
Érzem, ahogy magába kerít,
szarvaskoponya takarja könnyeit.

Megigéz e magányos boszorka,
repedt szívem virágját kiontja:
fehér szegfű s penge szívemen át,
átka lelkem gyengéjébe talált.

S íme, takar titkunk titánleple,
epervirág szőnyeggel lefedve.
Megnyugvás karjaidban lennem,
szívem parancsol: örökké szeressem!