Tóth Barnabás: Felfelé görbülő vonalam
Azt hiszem diadalmaskodám
Megleltem vágyaim hercegnőjét
Végre sietve iparkodott hozzám csodám
Szavakba önteni képtelen vagyok ékességét
Abszurd hogy gondolataim nem jönnek ajkamra
Ez az ékszer valahogy elüt a többitől
Mintha Akhilleusz azt mondaná vigyázz a sarkadra
Hiánya akárcsak szívemet készítették volna tövisből
Ha végtelen szeme tengerében táncolok
Ékkövek ragyogását monotonnak lehetne csúfolni
Vele vulkánok hűséges szolgájaként lángolok
Kegyéért kész vagyok bármikor harcolni
Olyan mint egy koffeinlöket
Minden porcikája makulátlanul tökéletes
Nincs semmi mi kettőnk közé jöhet
Sötétben kirajzolandó formája tündökletes
Sose fogom tudni igazán megmutatni
Hogy mennyire szeretem.
Tóth Barnabás: Felfelé görbülő vonalam
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
