Weil-Jákob Márta: Szelíd, mint a gesztenye

Hangod puha, mint a bársony,
szelíd, mint a gesztenye,
jóláll neki a telefon,
rozsdabarnán búg bele.

Megnyugtat és elringat,
nevet minden mondat.
Gömbölydeden gurulgat,
mindegy, mit, csak mondjad.

Fülem pirul, rózsaszín…
Szívemben a csend lapít.
Lelkemben kis vihar zúg,
a telefon csak egyre búg.

Megnyugtat és elringat,
gömbölydeden gurulgat.
S ez a szelídgesztenye
itt nevet a fülemben.