Simon István: Életem
Lelkeddel takard be megfáradt lelkemet,
szíveddel öleld át elgyötört szívemet.
Az élet nevű úton legyen támaszom kezed,
szívemen szerelmed gyógyítson sebet.
Te légy az, ki a világommá válik,
nálad jobban szívem semmire sem vágyik.
Arra kérlek csak, hogy legyél a végzetem,
cserébe csak kicsit adok. Az egész életem!
Simon István: Életem
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK