László Klára: Egyetlen, aki te vagy
Senki sem léphet helyedbe,
Minden mosolyban téged kereslek,
Ha látlak, felragyog a szemem,
Közben végtelen szomorúság fog el.
Hiányoztál már rég az életemből,
Hiányoztál minden percemből,
E szerelem keltette életre a lelkem,
Szívedet sohasem engedem el…
Akarlak a vágy féktelen éhségével,
Szinte megrészegülök tőled
Ott, ahol nincsenek korlátok,
Csak egymásba olvadó sóhajok,
Felforgattál bennem mindent,
Te csoda, te egyetlen…!
László Klára: Egyetlen, aki te vagy
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
