Gurbai Tamás: Tengerből vagy
Tengerből vagy, arcod apró homokból
mosta össze.
A két szemed a világ legritkább két
tengeri gyöngye.
Ajkaid a szél formálta,
fújta-fújta egybe.
Hajadat csillogó víz sodorta,
lágy hullám hordta egyre.
A lemenő óriás nap formálta
tekinteted szépre.
Végtelen víztükör festette
a formáidat így le.
Maga a tenger vagy, mely végtelen,
és mégis véges.
Aki csendes, de hatalmas, szép`,
ami mindenre elszánt s képes.
Gurbai Tamás: Tengerből vagy
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK