Földesi Mihály: Álmomban írtam… talán angyalom hívtam?
Az éj elkopott, mint a szín régi festményen,
Ma őszinték vagyunk, mint az anyáink imái…
Mert egy életen át csak ülünk a reményen,
Ahogy téli fák szoktak a napsütésre várni.
Foroghat a világ bárhogy – itt leszek neked,
– Mikor alszol, akkor én éber szemed leszek…
S mint útszéli követ, miben botlik a vándor,
Szeretetem gyémánttá csiszol út porából.
Földesi Mihály: Álmomban írtam… talán angyalom hívtam?
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
