Rancsó Norbert: Megkésett elhatározás
Oly végtelen az élet, melyet neked adtam,
Szép szívedet azonban akkor is elhagytam.
Ezen a rohanó világon nem lesz nagyobb bánatom!
Mégis te mindent megbocsátottál, egyetlen virágom.
A kegyelmed meg nem érdemelt jutalom nekem,
De cserébe esküt teszek, mi nem más, mint lelkem!
Hamisnak tűnhet e fogadalom, hiába a sok sajnálat,
Ám ha kell, engem halálomig érte az ördög vadászhat.
Fölkelek, és végtelen szerelmemből bátorságot lelek,
S gyönyörű szemedbe ígérem: Örökké melletted leszek!
Rancsó Norbert: Megkésett elhatározás
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
