Springfoot: Te vagy az angyal
Pihepuha szárnyon száll az idő tova,
És az ember rájön, hogy milyen ostoba,
Keresi a titkot, keresi a csodát,
Nem tudja az élet rendszerét és sorát.
Kapkod, rohan, feszül, vakon éli éltét,
Szőnyeg alá söpri minden bűnét, vétkét,
Nem látja az élet igazi szépségét,
Csak mikor a világ széttöri reményét.
Mikor véget ér a lidérces látomás,
Lágyan megérinti mennyei áldomás,
Felébred a lélek, feltekint az égre,
Meglátja az angyalt, aki eljött végre.
Springfoot: Te vagy az angyal
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
