Dobos Mihály Zsoltné: Újévre szeretettel
Örökzöld fenyőfa körül egy cinkepár,,
újév napján ősi daluk száll.
Hull a hó a két kéksapkás fejére,
nem bánják, hogyha teszek nekik eledelt a télre.
A fenyőfa borzong, mert fázik,
törzse odújában mókuscsalád tanyázik.
Az éléskamra bőséges minden jóval,
lassan elszenderednek szemeiken álomporral.
Hóemberem mosolyog a répaorra alatt,
így alkottam meg, amíg a hideg tél marad.
Jószívű vagyok, hiszen kukucskálhat az ablak előtt,
csillogó díszgömbök mesélik, hogy a Télapó eljött.
Férjem készíti az ízletes vacsorát,
kedves ígéretében zamatos illat vár.
A kályha tüze áldott, s forró erejével
üzenem a páromnak: „Ölellek Újévre szívem szeretetével!”
Dobos Mihály Zsoltné: Újévre szeretettel
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
