Pribék Máté: Szeretni
Tudod, néha elcsendesül minden,
S csak te létezel a pillanatában,
Eleinte azt hittem, ilyen nincsen,
Hogy mosolyod lássam a pirkadatban…
Tudod, sokszor csak a hangod hallom,
És már derű is ül komor arcomra,
Melletted oly könnyen elalszom,
Míg szíved színes álmom rajzolja.
Tudod, néha elveszek szemeidben,
S lelkem lelked szorosan öleli,
Míg lüktető vér táncolva ereinkben
Egymást folyton-folyvást keresi.
Tudod, sokszor gondolok reád,
S hajnalban bújik hozzád a képzelet,
Amíg főzöm a reggeli teát,
Lassan rájövök: nélküled ébredek…
Tudod, néha erőtlen vagyok,
De érted mindig küzdeni akarok,
Nézzük, ahogy a nap reád ragyog,
Nevess velem újra, s legyünk szabadok.
Tudod, sokszor csak szeretni vágyom,
Kezemmel fogni két kezedet,
Veled lenni nékem igaz álom,
Hisz megtanultam újra, mi a szeretet.
Pribék Máté: Szeretni
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK