Varga Miklós: Kéz a kézben
Ahogy telnek, múlnak az évek, rohanva, szaladva lépek.
Jó barátok, rokonok, mind, akik vannak s szeretnek, köszöntenek.
Nevetés szárnyán száll az idő, mosolygó arcok, sorsok ígérete bő.
De veled szerelem végtelen fonala szövődik, mint finom fonál, évek összefonnak, örömben talál.
Hűség szorosan ölel, mint szél a fát, boldogság virágzik, mint tavaszi virágok hada.
Együtt lépkedünk az élet útján, a múlt emlékei, mint gyöngyszemek ragyognak.
Köszöntés hangzik, mint dal a szélben, szívünk vidám s dobog, édes élet, mint csattanó csók.
Ahogy eltelik egy újabb év, boldogan lépkedünk együtt, kezünk a kézben.
Mint gyermekjátékban, könnyed kacagásban, ahogy eltelik egy újabb év, szívünk ünnepel nagyban.
Boldogan, mint tánc a réten, együtt, kezünk a kézben, boldogság teremtő zenében.
Köszönöm, hogy vagy nekem, hisz te vagy szívem s életem, dal a számban, rím a versben, kéz a kézben.
Varga Miklós: Kéz a kézben
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
