Földi Gábor: Ülök a szobában!
Ülök a szobában csendesen, magányban.
Ezerszer kívánom, légy itt, de hiába!
Nem vagy itt, kedvesem, szorítom két kezem!
Ha itt lennél, nem lenne keserű életem.
Nem ülnék egyedül, csendben és hangtalan!
Nem írnám szavaim papírra untalan!
Emlékszem, kedvesem, amikor vége lett!
Emlékszem szavadra, nem kellek én neked!
Nem mondtad soha, mindig is szerettél!
Nem hittem el, egyszer majd véget ér!
Azóta búsulok, nem vagyok önmagam!
Azóta keresem utam, de hasztalan!
Mondanám százszor is, bocsánat, bocsánat!
Szelíden rám néznél – s elmúlna a bánat!
Ez volt egy vasárnap!
Nem szűnő fájdalom!
Földi Gábor: Ülök a szobában!
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
