Babits Mihály: Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi Velence
s az ifjú leány.
Már este van itt benn
sötétül a ház
s kigyúl ereidben
az éjjeli láz.
Hív csendes ölébe
az ágy meg az éj
jer vár gyönyörébe
a vágy meg a kéj.
Ott künn a csatorna
csupa láng, csupa dal:
boldog az, Madonna,
aki fiatal.
1908. augusztus
Babits Mihály: Egy régi szerelmes Velencében
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK