Fazekas Mihály: A serdülő bajuszhoz
Ifjú tolla Ámor nyilának,
Serdűlő bajusz! idvez légy!
Sok szerelmes csókok párjának
Felibe prémkoszorút tégy;
Míg a finnyás nyári lepkéket
Torzos tarlód el nem inti,
Vagy míg a göndör szőröcskéket
A tél dérrel be nem hinti.
Mondja bár a szépség Mómussa,
Hogy ékesnek nem tart senki,
Ne hidd, kis Cupido mókussa,
Csak pelyhed jobban tessen ki;
Hogy játszhassanak búvócskákat
Bársonyában a kellemek,
Majd meglásd, millyen gyöngyszikrákat
Szórnak rád minden szép szemek.
Én is sodrom, de mindhiában,
Zúzos fürtjét a szürkének,
Elhűl ettől a csók szájában
A könnyen ingó hölgykének;
S midőn szeme rezzenéséből
Bóldog jelemet képzelem,
Borzomtól megdobbant szívéből
Akkor reppent a szerelem.
Fazekas Mihály: A serdülő bajuszhoz
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
