Bakos Gábor: Romantikus vers ⋆ Szerelmes versek

Bakos Gábor: Romantikus vers

Egyszer ez is elmúlik. Egyszer ez is fájni fog.
A jövő egy bizonyos pontjáról nézve bárcsak ne történne meg.
A józan ész elleni merénylet.

Azért adj csak még egy slukkot a csókodból.
Nagyon jó hormonokkal töltöd meg véráramom.
Amíg megkaplak, boldog vagyok.

Iguána mozdulatlansága a lelkem, mikor
elutazol Angliába egy hétre a húgodhoz.
Kis adag telefonbeszélgetéseken élünk.

Múlik a rózsaszín köd, valami nem oké.
Tulajdonképpen te nem vagy oké. Én ezt eddig hogy
nem láttam? Ára van a szerelmednek.

Hagyj békén! Ne menj! Beszéljük meg,
és minden olyan lesz, mint volt.
Én hiszek bennünk. Én mindent meg fogok tenni.

Hiányoznak a hormonok. Mindenről ő jut eszembe.
Mellkasomba állt a fájdalom, mint egy fejsze.
A sörről töményre váltottam.

Hónapok teltek el. A szürkeségben újra felfedezek
színeket. Például azt a vörös hajkoronát.
Ismerős érzéseket kelt.

Ez sosem fog elmúlni. Ez alig fog fájni. A jövő egy
bizonyos pontjáról nézve pontosan így kell történnie.
A józan ész érdeme.