Szőke Marcell: Hiányod átka
Merre vagy? Hova tűntél, szép, arany bogárkám?
Hiányod átka szívemet vörösről halványítja.
Könnyes szemmel néztem, hogy a Szépasszony völgyében eltűntél,
és ígéreted megszegve, vissza nem jöttél.
Lettem volna veled inkább egy szobába zárva,
vagy a folyóparton ülve nevetve, barkóbázva.
Elviselni nehéz, épphogy nem lehetetlen,
este, mikor alvás előtt rád gondolok,
tudom, hogy egy szó vagyok, tehetetlen.
Fájó szívvel ülök fel a színpadra, hol eddig együtt zenéltünk,
hol eddig életünket színesítettük.
Remélem, vágyam teljesen el nem tűnik,
mert tudom, hogy azzal az életem értelme is megszűnik.
Szőke Marcell: Hiányod átka
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
