Orsós György: Vénséges vallomás
Megvénült szememmel bámulom
a szemed.
Már megvénült kezemmel simítom
meg kezedet.
Míg szívem dobbanni kész,
addig bennem a szerelem is ég.
Már a sóhajom, mint a lágy lehelet
száll az ég felé, s rémséget űz.
Kandallódba az alig hamvadó rőzsetűz!
Amíg bírom a kezem a szádig emelni,
addig édes csókod képes a fel nem tett kérdéseimre felelni
Orsós György: Vénséges vallomás
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK