Krechl Bernadett: Mámor
Édes a mámor, amelyet érzek,
Ha nem vagy itt, nem érzek.
Fátyolosan, ködösen lélegzem,
Nem tudom, hogy szemfényvesztés-e, de újra érzem.
Érzéseim új köntösbe bújtatva vannak jelen,
Mintha tegnap lett volna, mikor hozzám szóltál azon az éjjelen.
Szívem táncolt, elmém dacolt,
Nem tudtam álmomból felébredni,
Mert a mámor nem akart elengedni.
Krechl Bernadett: Mámor
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
