Mázik Ákos: Üres lélegzet
Nem vagy itt mellettem, ezért inkább nem is lélegzem.
Nem lélegzem, mert úgy érzem, nincs rá szükségem.
Csak a te levegődre vágyok, mert az tölti fel testem.
Félek, nem tudom, meddig bírja még nélküled a szívem.
Csak nézem a nagyvilágot, de üres benne minden.
Nem látlak téged sehol, hová nézzek így, kérdem?
Mert akárhová pillantok, te sehol nem vagy ott,
Így a világ, mit eddig néztem, számomra teljesen halott.
Igéző, kék szemeid, mint égen a csillag, rám ragyog.
Szép kebleid között lelkem mindig nyugodtan alhatott.
Dús, hosszú hajadtól én bármikor ámulatba esek.
Azonban csókod az, mibe mindenem teljesen beleremeg.
De most üres a világ, és értelmetlen minden pillanat.
Mert nem látom szép arcod, és nem hallom kellemes hangodat.
A gyönyörű arcod, mely beragyogja az egész világot,
Már nem ragyog úgy, mert nem gondoztam, mint legszebb virágot.
De kertésze leszek neked és az egész világnak!
Én gondoskodni fogok rólad, csak bocsásd meg az eddig vétett hibákat.
Mert te vagy az én napom, holdam és csillagom.
Történjen ezentúl bármi, érted szívem, lelkem odaadom.
Eskümet szegtem, mely szerint jóban-rosszban ott leszek.
Én most arra kérlek, hadd gyógyítsam be sebzett szívedet.
Mindig csak ígértem, és azt mondtam, változok.
Most már tudom, ígéretektől én is boldogtalan vagyok.
De most őszinte minden gondolatom és érzésem.
Célja innentől életemnek, hogy szíved engem újra szeressen.
Mert szereteted nélkül, számomra e világ teljesen halott.
Vele együtt én is, mert levegőt újra csak melletted kapok.
Mázik Ákos: Üres lélegzet
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
