Darabos Tamara: Álmomban
A félelem mindig bőröm alatt motoszkál,
Ha mennem kell, várnál rám, vagy búcsút zokognál?
Bizonytalan a vibe, nem segít a gyónás,
Még egy kólás est, de nem múlik a vágyódás,
Az érzések csalókák, törékeny valóság,
Nézz csak bele, a szövegem álmokkal tele
Álomvilág, a szélsőségek földje szele
Simogatja arcom, idetartozom belül,
Itt minden helyrekerül, gyere, mélyre merülj,
Vessz el világomban, ahogy benned vesznék el,
Hogyha társam te leszel, az érzés felemel.
Álmomban szívből szeretnek, és ha elesel,
Leszek a kéz, ami a padlóról megemel,
És támogat az úton, ahol járunk, ha kell,
Gyufát nyújt a sötétben, majd a tűz felemészt,
Fellángol a szerelem, de testünk meg nem ég.
Darabos Tamara: Álmomban
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
