Balog Melinda: Mióta ismerlek A titok
Mióta ismerlek, ismertem meg magam.
Lebontottad szürke, ezeréves falam.
Kitárult előttem a színes világ,
Meglelve benne mindazt, mi várt.
Felfedeztem mély titkokat,
Mint régész a régi sírokat,
Melyeket az idő pora belepett,
Nyitottad fel te is lassan a szememet.
Ím, látom már a sok édes csodát,
Huncut bogarak vidám táncát,
Kik önfeledten repülnek a szélbe,
Egymás elvesztésétől nem félve.
Érzem a friss patak ízét,
Bőrömön minden csepp vizét,
Mit rám árasztasz magadból,
Úgy önt el az is most tavaszkor.
Megfiatalodva ősz tincseid,
Arcodba hullanak az enyéim is,
Kuszán, kócosan a nyakamba bukva,
Lágy ölelésben összebújva.
Balog Melinda: Mióta ismerlek A titok
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
