Balogh Ádá: Újra Ébredés
Eljön majd a holnap, és beszállok a kerékbe.
Forgatom körbe, aminek nincs vége.
Talán mégis lesz valami más;
kiesek, és találok valami mást.
Úgy vándorolnak a felhők, mint a gondolat,
mint az évek,
de az emlékek miért ennyire élnek?
Talán hoztuk,
talán kaptuk,
de miért van,
hogy néha nem tudjuk, hogyan kell odébb rakjuk?
Ha csak 1 perc néha, ami az enyém,
odaadom,
legyen az örökkévalóságnak elbeszélés…
Pingálni bárki tud,
de igazán festeni a művész
csak múzsája mellett tud.
Légy hát múzsám,
ébredj álmodból, s légy a társam,
bármeddig is álmodok.
Balogh Ádá: Újra Ébredés
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK