Berki István: Ágyszéli godolatok
Ülök az ágy szélén egyedül!
Kicsim, a párom, szintén egyedül!
Pedig egyek vagyunk mi ketten,
De ez most teljesíthetetlen.
Én itt, az ősi Savaria városában,
Ő a dimbes-dombos Egerszeg kórházában.
Pedig azt mondtuk még nemrég,
Ott leszünk kéz a kézben,
S ha baj van, félember nem elég!
S lettünk újból egyek együtt!
S lám, mit hoz a sors megint? –
Nem engedi, hogy egyesítsen.
Te itt vagy az én a szívemben,
Ahogy én a Tiedben,
Most mégis minden hideg,
Rideg és kietlen nélküled.
Te is, én is harcolunk és küzdünk!
Hiszen a tét nem más, mint az egészségünk.
Hogy mit hoz majd a holnap nekünk,
Hinni szeretném! – sok-sok éveket!
Miket kezével kezemben, együtt
Hamarosan ismét újjászületünk!
Berki István: Ágyszéli godolatok
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
