Biró Ferenc: A csoda Születésnapodra
Felém hajolt lelkednek rügyes ága,
fényre vágyva kora tavaszi reggel.
Várva, hogy a Nap majd neki is felkel…
lelkem lett hajtásának melegágya.
Odaadtam neked őrzött fényemet,
táplálva ágaid hamvas szirmait.
Elűzve a szomorúság árnyait
kezdhettünk el egy ragyogó életet.
Szívből kívántam, hogy új világ jöjjön,
s végtelen, édes élmény-termést hozzon!
Ketten osztozzunk egyetlen szép sorson,
boldogságban fürödve égen s földön!
Közös fényünk ne aludjon ki soha,
tartson örökkön-örökké e csoda!
Biró Ferenc: A csoda Születésnapodra
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
